01                
                   
02                 
                    
03                 
                    
04                
                   
05             
                
KERESÉS A HONLAPON:  
 
 
Feliratkozás hírlevélre

 
Művészeink

Cserháti Zsuzsa

cserhati_zsuzsa.jpgAz 1948. június 22-én született énekesnő egyedi, jellegzetes hangjával kitörölhetetlen nyomot hagyott a magyar könnyűzenei életben.

Tíz éven át klasszikus balettet tanult fiatal korában, majd egy hirtelen váltással a zenei világ felé fordult és énekesnőként kezdte el pályafutását. 1965-ben állt először mikrofon mögé, a Rangers, majd a Thomastic együttesekkel turnézott. Egycsapásra az ország egyik kedvencévé vált, amikor az 1972-es Táncdalfesztiválon a Nem volt ő festő című dal előadásával kápráztatta el a közönséget. Minden műfajban otthonosan mozgott. Legyen az tánczene, jazz, funky-stílus, Cserháti értett a zene nyelvén és bármit képes volt hitelesen elénekelni. Nem véletlen, hogy a hetvenes évek elején komoly konkurenciát jelentett az akkori Nagy Hármas, a Koncz Zsuzsa–Kovács Kati–Zalatnay Sarolta által alkotott trió tagjaira. Egymás után készültek a rádiófelvételei olyan slágerekkel, mint a  Kicsi gyere velem rózsát szedni, a Boldogság gyere haza és az Árva fiú című dalok. 1975-ben született meg fia, Krisztián. Az esemény örök emlékeként készült el Cserháti Zsuzsa mindmáig legnépszerűbb és talán leggyönyörűbb dala, az Édes kisfiam.

1977 Cserháti éve volt.  Tessék választani-nagydíj, majd meghívás az ír Castlebarba, s az ottani fesztiválról szintén díjjal a kezében tért haza. 1978-ban önálló zenekart alapított Európa néven, aztán hirtelen kivonult a magyar könnyűzenei piacról. Később szűkszavúan kommentálta életének ezt a – talán legnehezebb – döntését, az őt körülvevő szakmai féltékenységből eredő ellehetetlenítésre hivatkozott.

Az éneklést azonban nem hagyta abba. 1979-ben németországi lokálokban lépett fel, majd 1980-tól a budapesti Moulin Rouge vezető énekesnője lett. Később – betegség miatt – hirtelen jelentős túlsúlyt szedett fel, s ezért visszavonult a színpadtól. Csendesen élt, ahogy ő fogalmazott, időnként „nyomorban és szegénységben”. A magyar könnyűzenei élet egyik legnagyobb és legsikeresebb visszatérésére aztán 1996-ban került sor, amikor  újra énekelni kezdett, s megjelent Hamu és Gyémánt című, óriási sikerrel fogadott albuma. Cserháti ismét sztár lett, a közönség boldogan fogadta az új dalokat. A szakmai siker sem maradt el, még abban az esztendőben ő lett az Év énekesnője.

Orvosi segítséggel lefogyott és innentől kezdve újra a zenének élhetett. Egymás után adja ki sikeresebbnél-sikeresebb lemezeit (Mennyit ér egy nő, Adj még a tűzből, Várj!) és egymás után jönnek az újabb elismerések, díjak.

1997. december 28-án a Budapest Kongresszusi Központban adott koncertet, mely 1998-ban Arany Zsiráf díjat kapott, Az Év koncertje kategóriában. Az Arany Zsiráfot összesen háromszor nyerte el. A Magyar Köztársaság Elnöke 1998-ban a  Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje kitüntetést adományozta az énekesnőnek.

2002. tavaszán jelent meg utolsó lemeze, az Add a kezed.

Ebben az időben – ismerősei szerint – depresszióssá vált. A bizonyítani akarás, a hatalmas siker és az elvárások miatti stresszhelyzetek rányomták bélyegüket egészségi állapotára. 2003. július 23-án az énekesnő otthonában hunyt el. Az orvosi vizsgálatok szerint egy ér megrepedése miatt. Mindössze 55 éves volt a magyar könnyűzene koronázatlan királynője.

 
RNR Média