01                
                   
02                 
                    
03                 
                    
04                
                   
05             
                
KERESÉS A HONLAPON:  
 
 
Feliratkozás hírlevélre

 
Művészeink

Bajor Imre

bajor.jpgAhová beteszi a lábát, vele jön a jókedv – mondják az 1957. március 9-én született Bajor Imréről, akit a humorszerető közönség szeretettel csak bajoriminek becéz. Iskolai évei nem éppen zökkenőmentesen teltek. Egy matematikadolgozat elől – melyen eldőlt volna, hogy megbuktatják-e, vagy átmegy – az osztályteremben lévő szekrénybe bújt el. Félórás ücsörgés után a feje fölötti polcról a lábára esett egy satu, ő pedig repedt lábújjal, üvöltve esett ki a szekrényből. A hirtelen látványra a tanárnője elájult, így mindkettőjüket az elsősegélyhelyre kellett vinni. Végül mégis sikerült leérettségiznie, a pótvizsgán megsajnálták szenvedését és átengedték. Szinte rögtön a középiskola után, 1976-ban az Állami Déryné Színházban kezdte pályáját. Ez a létesítmény tulajdonképpen „tájoló színházként” funkcionált, s azt a feladatot kapta, hogy a vidéki színházak tájelőadásai által nem látogatott kisvárosok és községek színházi ellátását biztosítsa. Kemény és jó lecke volt egy pályakezdő, fiatal színész számára. 1978 nyarán az Állami Déryné Színház az addigi szervezeti formában megszűnt. Együttese az újonnan kialakított Népszínházba olvadt.

Bajor 1984-től még öt évadon keresztül erősítette ezt a társulatot, majd szeretett volna egy biztonságos fészket találni magának. Ez lett a Játékszín, ahol 1989-től egészen 1999-ig játszott. Ebből az időszakból maradt fenn a legenda, miszerint a bohém Bajor és társasága hajnalig tartó mulatozás után felmentek Bajorékhoz, ahol édesanyja nem hogy nem sértődött meg, de terített asztallal várta az éhes csapatot, s még ő szabadkozott, hogy a desszertkészítésre nem maradt ideje. Azóta szabadúszóként dolgozik, egyelőre nem is vágyik társulati létre. Mint mondja: „Húsz évig különböző színházakban játszottam, gondolom, ez a függetlenség egy átmeneti időszak. Ha olyan színházi műhelyeket és embereket találok, akiknek elfogadom a véleményét és tisztelem is őket, akkor az első adandó alkalommal visszatérek a színházi világba.”

A kilencvenes évektől elmaradhatatlan résztvevője a Rádiókabaréknak, ahová híres produkciójával, az Én, a Gyula, meg a Tóth Ottó…című közönségkedvenccel robbant be.

Országos sztárrá mégis a Szomszédok című teleregényben vált. A népszerű sorozatban 1990 és 1993 között Olit, a meleg fodrászt alakította annyira szeretetreméltóan, hogy a tévénézők azonnal szívükbe zárták. Bajor hatalmas népszerűségre tett szert. Hernádi Judittal és Gálvölgyi Jánossal közönségkedvenc hármast alkottak a Pasik című sorozatban, de játszott többek között a Meseautó című, közönségsikert aratott remake-ben, melyben az eredeti filmen Kabos Gyula által játszott szerepet bízták rá. 2004-ben Tímár Péter Le a fejjel című produkciójában tünt fel, majd az Egy szoknya, egy nadrágban.
A Heti Hetes című közéleti talkshow állandó résztvevője, számtalan felkérésének alig tud eleget tenni. Csóközön című önálló estjével bejárta az országot.

Gyermekei – Lili és Marci – anyjával, Hámori Eszterrel a Vidám Színpadon ismerkedett meg. Bár már nincsenek együtt, a kapcsolat jó maradt közöttük, Bajor pedig igyekszik a lehető legtöbb időt tölteni a gyerekekkel.

A színész a fellépések előtt mindig lámpalázzal küzd. Így van ez a Mágnás Miska Operett Színházi előadásain is, ahol nem kisebb egyéniséggel, mint Oszvald Marikával játszotta a főszerepet. A darabot Verebes István rendezte és a siker nem maradt el. Bajor ennek ellenére ugyanúgy izgul minden előadás előtt. Erről így fogalmazott: "Létezik egyfajta elvárás velem szemben, amelynek meg kell felelnem. Minden este meg kell nyerni a közönség szívét, hiszen mindig mások ülnek a nézőtéren. Színre lépés előtt nap mint nap izgulok, de ez jó fajta stressz. Ha már nem lenne, akkor abba kéne hagynom a pályát"

Kevesebben tudnak a színész furcsa hobbijairól. Mániákusan gyűjti a napszemüvegeket és a kalapokat. Előbbiből több mint félszáz, utóbbiból körülbelül negyvenet tart otthon. Egyszer az egyik rajongója lekapta róla a fejfedőt, emlékbe. Bajor a útjába eső első kalapboltban azonnal vásárolt egy újat. Folyamatosan súlyos betegnek érzi magát, elég előtte egy betegség nevét kimondani, már szinte produkálja is a tüneteit. Fél a repüléstől, olyannyira, hogy egyetlen módszert tud legyőzésére: a gépen hihetetlen mennyiségű whiskyt fogyaszt. S hogy mi Bajor Imre életfilozófiája? A humoron kívül talán ez: „Kedden boldog vagyok. Szerdán nem. De mutassanak nekem egy boldog embert, aki nem hazudik."

 
RNR Média