01                
                   
02                 
                    
03                 
                    
04                
                   
05             
                
KERESÉS A HONLAPON:  
 
 
Feliratkozás hírlevélre

 
Művészeink

Bárdy György

bardy_gyorgy.jpgA mai napig imádott Kispesten született 1921. május 26-án Bárdy György, a magyar színjátszás egyik legsokoldalúbb, legfordulatosabb életúttal rendelkező egyénisége. A Szegfű utcai Elemi iskolában kezdte, majd a Deák Ferenc Reálgimnáziumban folytatta tanulmányait. A színház iránti szeretet már ekkor megfertőzte, tizenhat éves korában a Kispesti Református Ifjúsági Egyesület színjátszó csoportjában szerepelt. A református templom udvarán Kozolányi: Földindulás című darabjában pillantotta meg Bárdyt Várkonyi Zoltán, s nem sokat gondolkozott az ifjú tehetség láttán: 1945-ben leszerződtette az általa vezetett Művész Színházhoz. Nem tudott sokáig egy helyen megmaradni. 1946 és 1949 között a Vígszínház tagja volt, 1951-től 1958-ig a Madách Színház társulatát erősítette, majd egy évadot a Nemzeti Színház társulatánál töltött.

Karrierjét az akkori hatalom majdnem kettétörte. A „szocialista erkölcs” megsértése miatt száműzték a színpadról, ezért három évig erdészként dolgozott. A kecskeméti Katona József Színházban töltött egy évad jelezte visszatérését, majd 1964-ben végleges otthonra talált a Vígszínházban. Markáns arcvonásai, testalkata, férfias, jellegzetesen recsegős baritonja nem csak a színházak, de a filmrendezők gyakran foglalkoztatott színészévé is tették. Legelső filmszerepe a „Valahol Európában” érzéketlen szolgabírója volt, 1947-ben. Filmes karrierje során a legnagyobb természetességgel váltogatta a negatív és a pozitív szerepeket. Volt imádnivaló nőcsábász (A tettes ismeretlen – 1957), fondorlatos, félszemű gazember Várkonyi szupermozijában (Egri csillagok-1968), bárfőnök (Ripacsok – 1981), seftes hajléktalan (Retúr – 1996), vagy érzéketlen helytartó (Szalmabábuk lázadása – 2000), sőt, saját paródiáját is szívesen eljátszotta, mint Jumurdzsák, a 2004-es Magyar vándorban. Színházi szerepei ugyanilyen árnyalt sokszínűséget mutatnak. Játszott Rómeót Shakespeare klasszikusában, a lázongó Lucifert Madách drámai művében, Bicska Maxit a Koldusoperában, vagy éppen Ficsúrt Molnár Ferenc színművében, a Liliomban, s ha éppen ideje engedte, rohant szinkronizálni, ő kölcsönözte a hangját például az egyik legnépszerűbb magyar rajzfilmsorozat, a Mézga-család mindig zsörtölődő Máris szomszédjának. Fanyar humorát mindenki ismerte, így nem csoda, hogy kabaréban is fellépett. Leghíresebb figurája, az általa kitalált Gugyerák Alalyos volt, az együgyü kisember, aki mindenről megmondja a véleményét. Először csak baráti társaságban hódított vele, aztán kilépett a közönség elé, s a siker kirobbanó volt. A nézők és a hallgatók imádták Gugyerákot. A híres figura aztán eltünt a kabaré világából. A legenda szerint, amikor a művész épp egy komoly szerepet adott elő a színházban, valaki bekiabált a nézőtérről: „Gugyerák!” Azóta Bárdy nem adott elő ilyen jelenetet, nem akarta, hogy végképp azonosítsák az általa életre keltett alakkal.

Hosszú karrierje során díjak és kitüntetések sokaságát kapta. 1958-ban Jászai Mari-díjas, 1983-ban Érdemes Művész. A Magyar Köztársaság Zászlórendjét kapta meg 1991-ben, melyet 1996-ban a  Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje követett. 2000-ben Kiváló Művész címet adtak neki, a 34. Magyar Filmszemle pedig Életmű-díjjal jutalmazta Bárdy pályafutását. Eddigi utolsó elismerése 2006-ból való, ekkor a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a csillaggal kitüntetést vehette át.

Bárdy György hobbija és szenvedélye a tenisz. Már 15 éves korában indult versenyen, és azóta is rendszeresen űzi ezt a sportot. 2006-ban Székhelyi József meg is alapította a Bárdy György-díjat, melyet mindig az adott év legeredményesebb utánpótláskorú teniszezője kap meg.

 
RNR Média