01                
                   
02                 
                    
03                 
                    
04                
                   
05             
                
KERESÉS A HONLAPON:  
 
 
Feliratkozás hírlevélre

 
Művészeink

Csala Zsuzsa

csala.jpg1933. július 9-én született a magyar színházi élet egyik legtemperamentumosabb, legkarakteresebb színésznője. Nagyon fiatalon, mindössze tizenhat esztendősen került a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, így a középiskolát sem végezte el.

Történt ugyanis, hogy egy kultúrversenyen lépett fel amatőr színjátszóként, ahol meglátta a zsűri egyik tagja, Pártos Géza, a Madách Színház akkori főrendezője. A színházi szakemberre akkora hatást tett Csala személyisége és színpadi játéka, hogy ellentmondást nem tűrően közölte vele: azonnal jelentkezzen a Főiskolára. Bár a három rostás felvételi vizsgából a jelentkezők kettőn már túl voltak, a fiatal színésznövendéket mégis felvették. Aztán jött a nagy pofon, harmadik évben – amikor már a számtalan főszerepről álmodozott – személyes okok miatt kirúgták az intézményből. Ez hatalmas fordulópont volt az ifjú színésznő életében. Ahogy egy interjúban megfogalmazta: „Öngyilkos akartam lenni. 18 éves elmúltam, két gimnáziumi osztályt végeztem, késő volt már érettségizni, nem tudtam hogyan továbbtanulni. Csalódást okoztam a családomnak is. Ráadásul soha nem akartam színésznő lenni, építésznek vagy kertészmérnöknek készültem. De mikor kirúgtak, akkor rájöttem, hogy tudat alatt mindig a színpadra készültem. Ez nagyon nagy pofon volt, de talán jót tett nekem. A mai napig, öreg fejjel is minden premier, minden fellépés előtt azon gondolkodom: nem volt-e igazuk. A közönség talán nem is sejti, de mindig dupla erővel készülök a szerepekre, és a kétségek örökké bennem maradnak a "színészi létemről".”

Nem adta fel tervét. 1954–55-ben az Állami Déryné Színház tagja volt, majd egy évadot az egri Gárdonyi Géza Színház társulatánál töltött. 1960-ban fogadta be az a közösség, mely oly sok humoristát, komikust és komikát adott a hazai kabaré- és színházi életnek: a Vidám Színpad. Csala Zsuzsa hamarosan befutott színésznő lett. Kiváló komikusi vénája, derűs temperamentuma, egyénisége révén újabb és újabb szerepekkel halmozták el. Szívesen alakított bármit, legyen az kabaréjelenet vagy prózai karakterszerep. Számtalan filmben játszott, a hihetetlen népszerűséget mégis a televízión sugárzott kabaréjeleneteknek köszönheti, melyek szinte elképzelhetetlenek voltak jellegzetes hangja és megjelenése nélkül.

A közönség és a szakma egyaránt hálás volt neki munkájáért. 1974-ben Jászai-díjat, 1986-ban Érdemes Művész-kitüntetést, 1993-ban pedig Déryné-díjat vehetett át.

A színésznőnek volt egy rosszabb periódusa. Pánikbetegsége miatt sűrűn nyúlt az alkoholhoz, de végül akaratereje segített a problémák és betegsége legyőzésében. Mint minden másról, őszintén nyilatkozott életének erről a szakaszáról is: „Soha nem titkoltam, hogy ittam és a pánikbetegségemet sem. Pedig nagyon rossz állapotban voltam. A pánikbetegségem miatt sokszor a színpadon sem tudtam, hogy hol vagyok. Mindig készenlétben állt egy tartalék színésznő, hogy ha bajba kerülök, beugorhasson helyettem. Mivel úgy akartam, ezt is le tudtam győzni. A színpadon soha nem ittam, csak este otthon, hogy feldobjon. De végül saját akaratomból ezt is abbahagytam."

Életének legszebb színházi élménye egy különleges teljesítményhez, a Leszállás Párizsban című előadáshoz fűződik: „1966-ban mutattuk be a Vidám Színpadon. Én voltam az egyik főszereplő, Kabos Lacival. Ezt újítottuk fel 1986-ban. Akkor a Kabos szerepét a Gálvölgyi és a Bodrogi felváltva játszották, én maradtam a másik főszereplő. Cseléd vagyok, tehát kortalan a szerepem. Utána a 90-es évek közepén ismét felújítottuk, akkor Harsányi Gabi volt a főszereplő, meg én. Akárhogy számolom, túl vagyunk az ezredik előadáson. Hogy negyven éven át, ugyanazt a szerepet, ugyanaz a színész játssza el, nem sok ilyen akad.

 
RNR Média