01                
                   
02                 
                    
03                 
                    
04                
                   
05             
                
KERESÉS A HONLAPON:  
 
 
Feliratkozás hírlevélre

 
Művészeink

Ábrahám Pál
abraham_pal.jpg1892. november 2-án, Apatinban született a magyar operett egyik kiválósága, Ábrahám Pál zeneszerző és karmester. Családja minden anyagi támogatást megadott a gyermek taníttatására. Négy esztendős korában már zongorázott, nyolc évesen már miséket kísért a helyi templomban. Tizenhét éves, amikor külön miniszteri engedéllyel felvételt nyert Budapesten a Zeneakadémiára. Mivel édesapja ragaszkodott ahhoz, hogy a Kereskedelmi Akadémián tanuljon, zenei tanulmányait titokban, zsebpénzéből finanszírozva folytatta, ahol Reiner Frigyes volt a mestere.

Diplomamunkaként egy vonósnégyes darabot írt. Az ifjú tehetség híján volt minden önbizalomnak, ezért úgy döntött, felhagy a zenéléssel. Hosszú éveken át banktisztviselőként dolgozott, ám estéit már ekkor is a színházakban töltötte. Leginkább a jazz érdekelte, s hamarosan az egyik pesti jazz-zenekar karmestereként mutatkozott be, ahol saját szerzeményeit vezényelte. Harmath Imre, a kor ünnepelt szövegírója fedezte fel őt is, akárcsak Eisemann Mihályt. Rábírta egy operett megírására, s 1928. október 13-án már be is mutatták Az utolsó Verebély lány című művet, nem akármilyen szereposztással: Gaál Franciska mellett  Kabos Gyula és Fejes Teri kápráztatta el a nézőket.

Ábrahám rendkívül rövid idő alatt a harmincas évek egyik legkedveltebb zeneszerzője lett. A Magyar Színházhoz szerződött, de az akkoriban beinduló hangosfilmipar és a többi színház vezetősége is sorban állt az ajtaja előtt. Népszerűsége vetekedett Leháréval is. Európa-szerte játszani kezdték darabjait, s az angol, német, francia és osztrák filmesek is versengtek az operettek megfilmesítési jogaiért.

1931. január 28-án mutatták be a Hawaii rózsája című művét, mely addigra már Európa más országaiban is telt házzal futó előadás volt, egy időben hatvanhét színházban játszották egyszerre. Maga a szerző így emlékezett vissza: „Eddig 67 színpadon játszották, szinte minden kultúrnyelvre lefordították és 108 színházban folynak előkészületek, hogy bemutassák. Ezeknek a premiereknek a kedvéért állandóan utazom a világban, nincs állandó lakásom, a hotelszobák az otthonaim.”
A sikert lehetett fokozni. 1932 karácsonyán mutatták be a Bál a Savoyban-t, a Magyar Színházban. Lázár Mária, Harmath Hilda, Törzs Jenő, Kabos Gyula és Rökk Marika játszották a főbb szerepeket. A siker elképesztő méreteket öltött. Európa minden részén tombolt a közönség az új operett előadásain. Még ebben az évben Ábrahám Berlinbe költözött, ám baljós előérzetei támadtak, s inkább Párizsba, majd Bécsbe tette át székhelyét. Idegrendszere ezekben az években kezdett meggyengülni.

Bécsben számos sikeroperettet írt, miközben fő tevékenységi területe a filmzenék készítése lett. A harmincas évek közepén egyre több időt töltött újra Magyarországon. 1934-ben mutatták be a Történnek még csodák című operettjét, melyben a legendássá vált Turay Ida Latabár Kálmán páros tündökölt.

Még 1937 karácsonya előtt színpadra vitték egyik leghíresebb művét, a 3:1 a szerelem javára címűt, Szilágyi László, Harmath Imre és Kellér Dezső szövegével, Bársony Rózsi, Rökk Marika, Dénes Oszkár, Feleki Kamill, Kazal László főszereplésével. Sulyok Mária egyik első színpadralépése is itt történt.

1938 januárjában már a Júlia című operettet mutatta be a Városi Színház, Honthy Hanna fergeteges alakításával a főszerepben.

Közben folyamatosan komponálta a filmzenéket is. 193738-ban végig forgatott, s elkészítette a Hotel Kikelet (1937), a Viki (1937), a Pesti mese (1937), a Mai lányok (1937), a Családi pótlék (1937), s végezetül az Úri világ (1938) című filmek zenéit. Megfilmesítették népszerű operettjét, a 3:1 a szerelem javára (1937) címűt is.
A sors tragédiája, hogy a gázsikból szinte egy fillért sem látott. Máig tisztázatlan okok miatt ugyanis teljesen eladósodott. A hitelezők szinte mindenét lefoglalták, a világhírű zeneszerző szó szerint egyik napról a másikra élt. Ebben az állapotban nem csoda, hogy Ábrahám hamarosan az idegösszeroppanás szélére került.

1938-ban Párizsba emigrált. Majd másfél évig bölcsődalok komponálásából tartotta el magát, végül az egyik filmzenéjének bevételéből meg tudta váltani jegyét Amerikába. A hitelezők azonban ott is utolérték és pokollá tették az életét. Ábrahám idegrendszere nem bírta tovább a terhelést. Víziók gyötörték, pánikbetegsége volt. Folyamatos szakkezelésre szorult. Utolsó munkáját egy jobb periódusában készítette el: kísérőzenét komponált a Holiday in Mexico című. filmhez.
1952-ben visszaköltözött Európába. Nem Magyarországot, hanem Németországot, Hamburgot választotta. Állapota olyan súlyossá vált, hogy folyamatos idegszanatóriumi tartózkodásra kényszerült. 1960-ban, 68 esztendősen hunyt el. Magyarországon alig emlékeztek meg róla, s azóta sem állítottak méltó emléket a világ egyik legsikeresebb magyar zeneszerzőjének.

 
RNR Média