01                
                   
02                 
                    
03                 
                    
04                
                   
05             
                
KERESÉS A HONLAPON:  
 
 
Feliratkozás hírlevélre

 
Művészeink

Huszka Jenő
huszka_jeno.jpg1875. április 24-én született Szegeden a magyar operettirodalom legendás alakja. A zene iránti érdeklődése már gyermekkorában elkezdődött, hiszen nagyapja kántor volt, édesapja pedig – bár törvényszéki munkát végzett- otthon gyakran fuvolán játszott, vagy énekelt gyerekeinek. Az 1979-es Nagy Szegedi Árvíz elől Makóra menekültek. A család itt élt egy évig, majd visszaköltöztek Szegedre, ahol később édesanyja telkén házat építtetett a családfő. A házavatóra hivatalos Stresser József is, aki később az Operaház intendánsa lett. A kis Jenő hegedülni kezdett az egybegyülteknek, mivel édesapja akkor már zenélni tanítja fiát. A bemutatkozás annyira jól sikerült, hogy Stresser fel akarja léptetni a gyereket az árvízkárosultak számára tartott esten, de az apa ezt nem engedélyezte. „A gyerek eddig még senkitől se tanult módszeresen hegedülni, ha tapsot aratna, az inkább a betanított kis majomnak szólna” – mondta.

A kis Huszka kitűnően tanult, így semmi akadálya, hogy mellette a zenével is alaposabban foglalkozzon. Nyolc esztendős volt, amikor a szegedi  Városi Zenede tanára meghallgatta hegedűjátékát, s mivel rendkívül tehetségesnek találta, Jenő a Zenedének is tanulója lett. Az első vizsgán ő aratta a legkirobbanóbb sikert, a harmadik évfolyam záróhangversenyén pedig már annyira kitűnt játékával, hogy a helyi újság is lelkendezve számolt be róla.

Huszka Jenő a Zenede felső tagozatán folytatta tanulmányait. Mindezen idő alatt folyékonyan megtanul németül és franciául, s titokban kitűnően elsajátítja a zongorázás művészetét. Azért titokban, mert édesapja nem örült annak, hogy gyermeke két hangszeren is gyakorol. Az ifjú zenész egyre gyakrabban lép fel különböző városi rendezvényeken, hangversenyeken,  s lassanként helyi nevezetességé vált. A szegedi színház leégése után az újjáépült épületbe Huszka is gyakran ellátogat. Figyelme azonban nem a színészi játékra, hanem magára a darabokra koncentrálódik. Elhatározza, hogy kipróbálja magát. Első darabját csak a családnak olvassa fel, a másodikat viszont, a „Levél” című vígjátékot egyenesen felküldi Paulay Edének, a Nemzeti Színházba. A darabot Paulay elutasítja, mindenesetre ez volt Huszka első jelentősebb szárnypróbálgatása. Mivel édesapja csak úgy engedélyezi zenei tanulmányainak folytatását, ha a jogot is elvégzi, Huszka Budapestre költözik. Beiratkozik az egyetem jogi karára, felvételizik a Zeneakadémiára, ahol negyvenhat jelentkezőből egyedül őt veszik fel. Egyik iskolát sem hanyagolja, szorgalmasan tanul mindkét helyen. Koncerteket kezd szervezni, az egyik ilyen hangversenyen lépett fel életében először az akkor tizennyolc esztendős Dohnányi Ernő is.

A jogi egyetemen barátkozik össze Bakonyi Károllyal, Martos Ferenccel és Mérei Adolffal, akik szabad idejükben verseket írogatnak. Huszka megzenésíti a verseket, melynek hamarosan híre megy az egyetemen. A Jogászegylet felkérésére komponál egy díszcsárdást a jogászbálra, s a sikere akkora, hogy a Pesti Napló 1895. januári száma lelkendezve számol be az ifjú tehetség művéről. Még ugyanebben az évben kíséretzenét komponál Mérei egyik költeményére, a Bob-hercegre. (Nem azonos a későbbi operettel). Édesapja anyagi támogatásával kiadatja a legjelentősebb zeneműkiadónál a kottát. Huszkára kezdenek felfigyelni, a Magyarország kritikusa „a mű a magyar zeneirodalom előkelőbb termékei közé sorolható" mondattal méltatja az alkotást. A sikeren felbátorodva, Bakonyi Károllyal háromfelvonásos darabot írnak „Treszka” címen. A darab Küry Klárához, a Népszínház primadonnájához kerül megítélésre. A művésznő azonban semmit nem reagált, az alkotást elnyelte az asztalfiók és soha nem történt meg a bemutatása.

1896-ban, mindössze huszonegy esztendősen, egyszerre fejezi be jogi és zenei tanulmányait, kitűnő eredménnyel. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium fogalmazógyakornoki állást ajánl neki, a Zeneakadémia pedig egy ajánlólevelet ad kezébe, mellyel Párizsban tagja lehetne a Collone zenekarnak. Huszka egy év fizetés nélküli szabadságot kér a minisztériumtól, majd habozás nélkül Párizsba utazik. Itt azonban nem Collone-nál jelentkezik az ajánlólevéllel, hanem a másik híres zenekarvezetőnél, Lamoreaux-nál kér meghallgatást hegedűjével. A mester helyettes koncertmesteri állást biztosít Huszkának. Egy év alatt tanul, koncertezik, utazik a zenekarral, aztán egy szép napon visszatér Budapestre, hogy elfoglalja hivatalnoki állását. Előtte azonban letölti az egy éves katonai szolgálatát. 1897-ben Mérei barátja felkérésére megzenésíti a „Tilos a bemenet!” című bohózatot, melyet a Magyar Színházban mutatnak be. A kritikusok egyöntetűen dícsérik a zeneszerzőt, s bár az előadás nem sokáig marad repertoáron, az ifjú művész neve egyre ismertebb lesz a színházi életben. Huszka megkezdte munkáját a minisztériumban is. Egy szobában dolgozott a későbbi szerzőtárssal, Martos Ferenccel. Közben magánórákat vett. Kinevezték az Országos Képzőművészeti Tanács jegyzőjének, így prominens szeméklyiségekkel került közvetlen kapcsolatba.

Huszka Budapesten beleszeretett Fedák sáriba, a fiatal, új sztárjelöltbe, s az érzés nem maradt viszonzatlan. Már-már a házasság is szóba került, a zeneszerző viszont nem tudta elviselni, hogy a színpadon ölelgetik kedvesét. Fedáknak esze ágában sem volt épp elkezdődött karrierjét feladni, így a románcnak nemsokára vége szakadt. Martos és Huszka a minisztériumban kezdenek el dolgozni a Bob herceg című operetten, melyet kifejezetten Fedáknak írnak. A darabot 1902. december 20-án mutatja be a Népszínház, s egycsapásra híressé teszi a zeneszerzőt. A Budapesti Hírlap így lelkendezett:

„A legnagyobb siker zúgása morajlott végig a Népszínházon, egy magyar operett, a "Bob herceg" első előadásán... két istenáldotta tehetség győzelme volt ez az este, és a primadonna nem fogja zokon venni, ha minden udvariasságunk ellenére elsőnek a zeneszerzővel foglalkozunk: Huszka Jenő a könnyűzene birodalmában minálunk egy csapásra a legelső helyet foglalta el. Csupa új dallam, nem köznapi ötlet, s hozzá teljes technikai készség, eredeti és hatásos hangszerelés: íme egy teljesen kész, nagy talentumú, akinek híját a mi dilettáns világunkban igen éreztük, s akinek jöttét szívből üdvözöljük...” A fantasztikus siker híre Bécsbe is eljut, ahol 1905-ben mutatják be a darabot. Közben az operet kottáját több mint nyolcvanszor kell újranyomni, a „Londonban, hej, van számos utca..” slágert pedig boldog-boldogtalan fütyörészi Pesten és Bécsben egyaránt. Huszka ír még egy operettet a nagy dobás előtt, szintén Martossal, az Aranyvirágot. A főszerepben ismét Fedák Sári volt látható, aki ekkorra már sztárprimadonnává nőtte ki magát, Huszkának köszönhetően. Kapcsolatuk a magánéletben azonban végérvényesen megromlott. Ezek után került kezébe régi barátja, Bakonyi Károly kézirata, melyben a János vitéz operettszöveg-változata szerepelt. A  soványka szöveget egy régi szegedi ismerős, Kacsóh Pongrác veszi kezelésbe, s ezzel megszületik a magyar operett egyik kiemelkedő színvonalú alkotása, a János vitéz. Ezután nekiülnek Martossal, s mindössze öt hét alatt megírják a Gül Babát. Fedáknak szánják ismét a főszerepet, a művésznő azonban valamiért megsértődik, s kivonul a produkcióból. A hatalmas sikert látva aztán a 100. előadás után visszaveszi a szerepet. A darab érdekességéhez hozzátartozik, hogy Sziklay Kornél, a férfi főszereplő egy sikerdalt követelt a szerzőktől, különben visszaadja a szerepet. Huszkáék így egy éjszaka alatt megírták a "Darumadár fenn az égen, hazafelé szálldogál..." című slágert, mely az előadás egyik legnagyobb sikere lett.

1906-ban feleségül veszi főnöke lányát, Lippich Leonát. Két gyermekük születik, Éva és Lili, a házasság mégis boldogtalan. Felesége semmit nem érez férje iránt, nyíltan szeretőket tart, sőt, közös házukban enyeleg velük. Huszka nem mer elválni: fél, hogy a gyermekei a feleségéhez kerülnének, s nem láthatná őket gyakran.
Ebben a lelkiállapotban írta meg 1908-ban a „Tündérszerelem” című művét, mely mind az Operaházban, mind Kolozsvárott hatalmas sikerszériát  ért el. Nem úgy az 1910-es „Rébusz báró”, mely óriási bukásnak bizonyult. Az operett Herczeg Ferenc novelláján alapult, akinek akkori felesége mindenbe beleszólt. A szerzők kezéből lassan kicsúszott a dolog, a közönség közönye így érthető volt.

Az első világháború végén, 1919-ben írta meg talán legnagyobb sikerét, a Lili bárónőt. Két évig tartott a mű megalkotása, mivel Martos a háború elől Svájcba menekült, így csak levélben tudták küldözgetni egymásnak az anyagokat. A darab tomboló siker lett, s mind a mai napig ez a legtöbbet játszott Huszka-operett. A zeneszerző életében még egy boldogabb esemény is történt a gyászos időkben. Végre összeszedte akaraterejét és elvált feleségétől, aki azóta is rendszeresen csalta, szinte válogatás nélkül bárkivel. Huszka még azt is vállalta, hogy az ő hibájából mondják ki a válást, csak minél hamarabb szabaduljon meg a nőtöl. A zeneszerző jogi ismereteit is kamatoztatta szakmája érdekében. Ő volt az, aki a Zeneszerzők Szövetsége élén 1924-re törvénybe iktattatta a szerzői jogokról és jogdíjakról szóló passzust, mely addig nem volt rögzítve. Az újítás remek ötletnek bizonyult, s hamarosan számos külföldi ország átvette a rendelkezést.
 
1928-ban magánélete is rendeződik végre. Ekkor veszi feleségül Arányi Máriát, s házasságuk gyümölcse egy 1930-ban született kisfiú lett. Közben tovább dolgozik a minisztériumban. Önálló egyéniség, akire még főnökei sem tudtak időnként hatni. 1938-ban a miniszter végül nyugdíjba küldi. Harminchat esztendeig dolgozott ott, nyugdíjaztatása alkalmából az Érdemkereszt arany fokozatát kapja. Szeptemberben a a Magyar Rádió Zenei Tanácsának ülésén beválasztják a tagok sorába.

A II. világháború előestéjén mutatják be az Erzsébet királynőről szóló operettjét a Magyar Színházban. Bár a jobboldali sajtó mindent megtett a lejáratása érdekében, az előadás mindent elsöprő sikere magáért beszélt. 150 előadás után átvitték a Városi Színházba, ahol egészen a német megszállásig, 1944-ig folyamatosan játszották. A darab legmaradandóbb száma a „Délibábos Hortobágyon”, valamint a megzenésített Petőfi vers, a „Szeptember végén”. A háború alatt még két operettjét mutatják be, a „Gyergyói bál”-t 1941. január 4-én, valamint a Mária főhadnagyot 1942-ben. Az utóbbi igaz történeten alapszik, Lebstück Mária történelmi alak, valóban élt. A Bécsben nevelődött leány magyar honvédnak öltözött és férfi módjára végigküzdötte az egész magyar szabadságharcot. Bár a bemutatót megelőző hetek kaotikusak voltak (bombázások, légiriadók, cenzori fenyegetések), a pusztuló főváros hatalmas sikerrel ünnepelte az előadást. 1943. április 11-én már a kétszázötvenedik előadást tartották. A produkció abszolút sztárjai Honthy Hanna, Latabár Kálmán és Kiss Manyi voltak.

A szélsőjobboldal folyamatosan zaklatta a háború alatt, mivel a zsidó művészeknek is kifizette a nekik járó jogdíjakat, mint a Zeneszerzők Szövetkezetének igazgatója. Huszka elkeseredetten, megfásultan lemond minden tagságáról: megválik a igazgatói státuszától, a Magyar Rádió Zenei Tanácsának tagságától, a Zenész-szövetség, valamint a Zeneiskolák Országos Egyesületének elnöki tisztjeiről, lemond továbbá a hanglemezjogokat védő társaság, a "SZEMERT" vezetéséről, és a Színpadi Szerzők Egyesületének alelnöki tisztségéről.
Házukat 1944-ben porig bombázzák, ők maguk egy pincében húzzák meg magukat, ahol anyósa belehal az izgalmakba. Két bombázás között temették el. A háború után visszatért az életkedve. 1945-ben, hetven esztendősen újraéleszti a SZEMERT-et, a Szerzők Mechanikai Jogait Védő Részvénytársaságot. 1947-ben elutazik a Szerzők Világszövetségének párizsi kongresszusára, ahol a magyar szerzőket ő képviseli.

Operettjeit tovább játszák. Debrecenben, Pesten, Pécsett is újra bemutatják a Gül Babát,  s a többi nagysikerű szerzeményt. 1954-ben a Magyar Rádió felkérésére új operettet ír, Szép juhászné címen. A darab a szabadságharc bukását követő időkben játszódik. Ősbemutatójára 1955. május 8-án, szülővárosában, Szegeden kerül sor, a szerző jelenlétében. Az előadás egyik kiemelkedő teljesítményét egy kezdő színésznő, Domján edit nyújtotta. Huszka energiájába belefér még egy operett megírása. Ez volt a „Szabadság, szerelem”, benne a dallal, mely örökre összeforrott Csákányi László nevével: „Doktor úr, a maga szíve sose fáj…” Nyolcvanas évei elejére már folyamatosan szívpanaszokkal küszködött.  Folyamatos megfázással küzd, amelyből aztán tüdőgyulladás alakul ki.  1960. február 2-án, éjjel kettőkor felesége, Arányi Mária karjai közt csendesen elment. 84 éves volt. Életműve hatalmas kinccsel ajándékozta meg a színházakat és az operett műfaját itthon és külföldön egyaránt.

 
RNR Média